Interjú Kamillával

Interjú Kamillával

Kamilla egy csupa mosoly lány, aki gyerekkora óta kézműveskedik, bár sokáig nem talált rá saját útjára. Azóta azonban szebbnél szebb dolgok kerülnek ki a keze alól, és az ékszerei legalább annyira vidámak, mint ő maga. Olvassátok szeretettel a vele készült interjút, melyben fény derül arra, hogy ki bámul rá először ébredés után, és megtudhatjuk azt is, miért indult füstösen gyurmás karrierje!


Mondanál néhány szót magadról?


Sziasztok! Burka Kamillának hívnak, és ifjúságsegítőként végeztem, jelenleg szociálpedagógus hallgató vagyok. Szeretnék majd a szakmában elhelyezkedni,mert ezt a munkát rettentően fontosnak tartom,de épp ennyire szeretnék komolyan foglalkozni az egyedi kiegészítők,ajándékok készítésével is. Később majd úgyis kiderül, hogy melyik művelését szánta nekem a sors. Sokat köszönhetek a családomnak, barátaimnak, a család négylábú tagjainak is,hogy ilyen rengeteget segítenek nekem, hiszen Gáspár teknősöm is hozzájárul a reggeli bámulásival ahhoz,hogy mindig boldog napom legyen, és sose hagyjon alább az alkotás utáni vágy! 

Mióta kézműveskedsz? Milyen területen tevékenykedsz?


A kézműveskedés rengeteg formáját kipróbáltam már, de sose volt hozzá érzékem.  Óvodában is kinevettek a társaim, mert egy pálcikaembert sem tudtam lerajzolni. Általános iskolában a gyümölcsökkel volt a gond, középiskolában meg a műszaki rajzokkal. Anyukám is rájött, hogy nekem nem ceruzát kell a kezembe adni, nagyon sokszor fűztünk gyöngyöt, készítettünk szalvétatechnikás képeket, dobozokat. Később már magam akartam mindezt. Fűztem, csomóztam, hímeztem, de egyik sem tartott tovább pár hónapnál. Aztán rátaláltam a süthető gyurmára. Jobban mondva édesanyám talált rá erre is... Azóta nem tudok leállni vele, és szerintem se vagyok túlságosan ügyetlen. Újabban festek, de ezt nem csinálom annyira rosszul, mint a rajzolást. Sajátos stílusom van, amiben az avantgárd és a pókagy keveredik.

Mit készítettél először, mi volt az első darabod?

Anna barátnőmet szerettem volna meglepni egy kis bárány fülbevalóval, mert úgy éreztem, hogy valamiért nem teljes a karácsonyi ajándéka. A bárányka testét apó golyókból raktam össze, nagyon macerás volt az így elsőre. Amikor végre elkészült, betettem a sütőbe, de nem néztem meg, hogy hány fokon és hány percig kell sütni. A többit már sejtitek? A konyha egy büdös, fekete füst volt szenteste. A szüleimnek nem okoztam nagy örömöt, meg olyankor úgyis mindenki bolond. Én meg kezdhettem elölről a barika gyártását.

Neked is van facebook-oldalad. Mi volt a legkellemesebb és mi a legkellemetlenebb tapasztalatod vele kapcsolatban?

Kellemes sokszor akad. Leginkább olyankor, amikor ajnározzák a munkáimat. Olyan is volt, hogy egy kedves hölgy írt nekem levelet, amiben leírta a véleményét a fejlődésemről. Nagyon megölelgettem volna! Persze rossz tapasztalat is akad bőven, mert vannak olyan ostoba emberek, akiknek az a szórakozás, ha álnéven írogatnak válogatott ocsmányságokat a két kezem munkájáról. Igazából ezt sem bánom, mert nem lehet mindenki a rajongóm, pedig roppantul boldog lennék, ha ez lehetséges volna.

Honnan kapta az oldalad a nevét? Miért éppen Kamkuckó?

A név születésének nincs nagy története. A barátaim csak Kamnak hívnak, a kuckó pedig egy mérhetetlenül kedves szó. Ez így összeolvasztva szerintem elalélásra késztet.

A jövőben milyen szerepet szánsz az alkotásnak?

Előre nem szabad tervezni!

Van valami jó tanácsod azoknak, akik szintén ékszerkészítéssel szeretnének foglalkozni?


Igen! Mosolyogjanak sokat! Ez nagyon fontos! Így az ékszer is mosolyogni fog!

Mit gondolsz, hogyan lehet kitűnni a többiek közül?

Szerintem úgy, ha egy kicsit sem erőlködsz azon, hogy kitűnj!

Van valami mottód, ami szerint élsz vagy éppen alkotsz?

Mottóm nincs. Viszont rengeteg olyan dolog van, ami meghatározza a létem. Az életem lehet egy alkotás is, de az alkotás is lehet az életem. Ez pedig egy olyan alkotás, ami az életem :
„Az ember gyakran sikítani szeret, és egyeseknek rohamaik vannak. Be kell látnunk tehát, nem lehetünk örökké mindenkivel együtt. A mélység visszavág, az ember csókokról ábrándol, de nincs ereje élni mindig, minden hagyomány puszta. Itt kérem érzések vannak. A lényeg független. Kalandra fel! " /A.E.Bizottság/

Akit érdekelnek Kamilla munkái, itt megtalálja őket: Kamkuckó

Előtte azonban egy kis ízelő abból, hogy mi is vár a látogatóra!

 

 

 

© 2014 Minden jog fenntartva.

Készíts ingyenes honlapotWebnode