Emesével már a bemutatkozás is rendhagyóan zajlott, és ő az, akitől megtudtam, hogy pontosan mivel is foglalkozik egy művelődésszervező. És nem művelődéstervező, ahogyan én azt először olvastam. Vidám, energikus személyiség, aki már rengeteg technikát kipróbált, és most is többel zsonglőrködik egyszerre. Fogadjátok hát szeretettel a Kincses fiók ékszertár megálmodóját, aki azt is elmeséli nekünk, hogyan lett a védjegye egy fiókgomb vagy, hogy mi inspirálja alkotás közben!
Mondanál néhány szót Magadról?
Szeretem egymás mellé rendelni a végleteket, és szeretem az aszimmetriát… Két fiunk van (18 és 3 évesek), Életemnek Párja fotóriporter. Művelődésszervezőként dolgozom. Nagyanyáim gyönyörűen kézimunkáztak, az egyik hímzett, a másik horgolt, anyukám csodákat kötött, apu rajztanár, a bátyám grafikus. Vagyis úgy nőttem fel, hogy szükségletemmé vált a kreatív hobbi.
Mióta foglalkozol kézműveskedéssel?
Tágabb értelemben gyerekkorom óta. Bár azt inkább a kreatív időszaknak mondanám. Ötvös szerettem volna lenni, akkoriban csak a Pénzverdében volt ilyen képzés. Helyhiány miatt nem kerültem be, de elmentem helyette fazekasságot tanulni. Adott volt az alapanyag, szerettem az agyagot, azonban sosem voltam később gyakorló fazekas egy-két szakkörön és iskolai foglalkozáson kívül. Mindig volt valami kreatív hobbim, rengeteg technikát kipróbáltam. A Kincses fiók ékszertár nagyjából másfél éves. Akkoriban kezdtem célirányosan dolgozgatni, és ékszereket készíteni.
Neked is van facebook-oldalad. Milyen negatív és pozitív tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatban?
Nagyon sok kézművest ismertem meg a facebookon keresztül, és ez sok szempontból nagyon jó. Inspiráljuk, segítjük egymást. Jónak tartom ezeket az oldalakat, de talán én is többet vártam tőle valamikor. Viszont emberközelbe kerül az alkotó, én is megteszem, hogy nem csak az ékszereket mutatom be, hanem gondolatokat, érzéseket, életképeket teszek közzé. Az a kis csapat, akik velem tartanak, megerősítenek, építő kritikákat kapok, és ezek a visszajelzések fontosak számomra. Az aktív tagok jelenlétéért hálás vagyok, akkor is, ha „csak” háttérben vannak és csendes megfigyelők, kevésbé értem azokat, akik csak játszani járnak az oldalakra és utána ki is lépnek.
Honnan kapta az oldalad a nevét? Miért éppen Kincses fiók ékszertár?
Nem is tudom… a szertár szó nekem mindig olyan varázslatos volt (gyerekkoromból – anyu föci-biosz szakos tanár volt, a szertárakban sokat kalandoztam). Az ékszertár innen jött. A Kincses fiók honnan ugrott be, tényleg nem emlékszem, mert maga A Fiók (aminek a gombja az összes fényképen szerepel és szinte védjeggyé vált) egy hónappal az indulás előtt lépett porondra.
Mit készítettél először, mi volt az első darabod?
Egy farmer virágot, bőrszálon, nagy fagyöngyökkel. Magamnak. Sikere volt, jött a többi darab. Így indult.
Melyik darabodra vagy a legbüszkébb?
Mindig a legújabbakra, de főleg azokra, amiket igazán én találtam ki. Az igazi Kincses fiókos ékszerek. Az organza brossokra, a Marblesekre, a kollázs gyűrűkre és a Hangulat karkötőkre. (A képeket megtaláljátok lejjebb.)
A jövőben milyen szerepet szánsz az alkotásnak?
Mindig szükségem lesz rá. Szerencsére van munkám, ráadásul szeretem. Viszont olyan munka, ami általában nem 8 óra. (van, hogy kevesebb, és van, hogy több). Vagyis kevés időm van alkotni. Mégis azt mondom, hogy így a jó, inkább hobbi legyen, mint úgymond kötelező munka, amiből nem tudok megélni.
Mi inspirál alkotás közben?
A hangulatom, egy illat, egy érzés, egy dallam… Ritkán van, hogy leülök megtervezni azt, amit el akarok készíteni. Vázlatokkal, ötletekkel tele a noteszom, a jegyzettömböm, a fiók… És, ha kezembe kerül egy darab bőr, vagy bármi, azonnal tudom, mi lesz belőle. Amiben nem látok semmit, az rendszerint meg is marad… Szoktam nézegetni más oldalakat is, de főleg azért, hogy ne készítsek olyat, mint mások. Nyilván ezt nem lehet kivédeni, mert organza virágot és bőr rózsát is csinálnak sokan, de megpróbálom mindenből a magamét létrehozni.
Mit gondolsz, hogyan lehet kitűnni a többiek közül?
Egyrészt újat, egyedit kell alkotni, másrészt jókor kell lenni jó helyen.
Az alkotáson kívül mivel foglalkozol szívesen szabadidődben?
Amióta a Kicsi megszületett, ez olyan túlvilági fogalom számomra. Olvasni szeretnék többet, de mostanában belealszok egy oldal után. Szeretem a mozit, a színházat, a koncerteket. Vagy csak beülni egy kiskocsmába egy sör mellé beszélgetni…
Mit szeretsz legjobban az alkotásban?
Amikor úgy sikerül valami, ahogy elképzeltem. És ha valaki beleszeret valamelyik ékszerembe. Egyszer szembe jött velem az utcán egy organza brossom. Azért esett igazán jól, mert ráadásul ajándékba adtam, vagyis tetszést aratott.
Van példaképed?
Nincs. Mindig csodálom azokat, akikkel szinte együtt kezdtem, és sokkal előrébb vannak. De sosem volt példaképem. Ha mindenképp mondani kellene valakit, hát lehet, hogy giccses, de anyukám…
Van valami mottód, ami szerint élsz vagy alkotsz?
Ha vonalas papírt kapsz, írj rá keresztbe… nem szeretem a határokat, nehezen viselem azt, ha valamit „kell” csinálni. És az alkotásban is így van. A megrendelés nehezebben készül el, mint az, ami csak úgy jön…
Szerinted mik egy alkotó legnagyobb erényei?
Szív. Lélek. És egy kis humor, mert anélkül nem lehet jóízűt alkotni.
Akit érdekelnek Emese munkái, itt megnézheti őket: Kincses fiók ékszertár
Addig is egy kis ízelítő abból, hogy mit rejt az a bizonyos fiók:
